..

2009. május 26., kedd

Tudósítás az ágy alól ...

... igen, itt fekszem az ágy alatt, nagyon meleg van. Anya már hűti nekem a szobát, függönyök elhúzva - sötét van - fülek vizezve, palackok a hűtőben várják hogy feltegyük őket a keti tetejére.
Addig míg kibírható heverészek az ágy alatt, mert hűvös a padló ... persze azért néha kimászok enni, meg focizni, meg anyát megpuszilni ... de aztán futok is vissza.
Szeretem a palackokat a keti tetején, lehet róla nyalogatni a hideg vizet, meg ha megrázom a ketit akkor zuhanyszerűen hullik rám és hűt le :-D
Jaj, ez a meleg .....

2009. május 20., szerda

Hahó - hahó ...

... ma anyával bújócskáztunk :-D Olyan klassz volt, egész nap mókáztunk.
Simiztettem magam miközben bambultunk a tv előtt (vagyis csak Én bambultam, mert anya tudta miről szól) simizés közben talált rajtam valami bibit, de az nekem nem fáj ... aztán Éva nénivel megkonzultálták, hogy biztosan az oltástól van, amit a műtétkor kaptam. Anya ettől kicsit megnyugodott, de azt mondta nagyon figyel rám, hogy mikor esik le a seb.
De tényleg jól vagyok, most pihizek az ágy alatt, mert ott nagyon fini hűvös a padló :-)

2009. május 13., szerda

Durci - morci ...

... igen, rólam van szó. Anya szerint durcimorci vagyok. Pedig nem is, csak vele nem akarok játszani, megjegyeztem ám hogy miatta voltam doktornéninél, mikor nem is voltam beteg ... és miatta volt a műtétem, és az utána lévő kómás napjaim is ... és még mindig haragszom.
Anya meg szomorú, mert nem akarok vele játszani, de hát mit hitt, hogy csak így, bünti nélkül megúszhatja? ... hát nem.
Most egyedül játszom, az ágy alatt, hogy ne is lássa hogy jól vagyok, és hogy aggódhasson azon hogy nem szeretem. Pedig szeretem ám, mindig simizget, ad sok puszikat a füleimre, takarít utánam, meg persze Ő adja a finom falatokat a pocimba ... de hát mit kell ezt magyarázni, Ő az Anyukám, jó hogy szeretem ...
... csak most még kicsit haragszom rá, de már nem sokáig (anya, ne aggódj, már nem sokáig :-D), amint kinő a pocimon a szőr, és nem emlékeztet semmi a nagy műtétre, addigra elfelejtek minden rosszat és újra vele fogok játszani, bohóckodni, fogócskázni, focizni (ja, nem, azt egyedül fogom ezután is) összebújni, puszilkodni ... egyedül kicsit már unalmas ...

2009. május 4., hétfő

Kösz, jól vagyok ,...

Már itthon vagyunk, anyánál itthon. Apa megint dolgozik ...
Anya folyton azt nézi jól vagyok e, hiába mondom neki, hogy semmi bajom, nem hiszi el.
Folyton nyaggat hogy keveset eszem, meg hogy teljesen elfogytam, meg aggódik hogy miért nem akarok szaladgálni a szobában. Kicsit még fáradt vagyok, meg nem nagyon vagyok éhes, de ez majd megváltozik ha már teljesen begyógyul a seb a pocimon. Még nem merek ugrálni sem, nehogy baj legyen és fájjon. Anya csinált nekem poci melegítőt, egyrészt hogy ne bántsam a sebemet, másrészt hogy ne fázzon meg a csupaszra borotvált pocakom :-D
Fini polár anyagból van, olyan mint a hámom, csak fordítva ... a pocimon van az anyag és a hátamnál van 2 tépő zár ... apával találták ki az új konstrukciót, mert az eredetit ugrálás közben elhagytam, ezt nem tudom, mert egy tépő van a pocim előtt az első lábam mögött, és egy tépő a pocim után a hátsó lábikóim előtt.Nagyon klassz ám, nem zavar, tudnék benne ugrálni és futkározni is ... csak még nem nagyon akarok, jobb itt heverészni az ágy alatt :-D

Banya néninek üzenet: anya olyan béna hogy nem találja a mail címet :-S
De az Én címem: tapsika07 kukac gmail pont com :-D