Anya észrevette hogy kihullott pár szál hajam ... reggelre a ketrec kis szőr tengerrel volt vele. Mikor rám nézett tudtam hogy nagy gáz van :-O Próbáltam menekülni, de már késő volt.
Kikapott a ketiből és nekem esett ... ááááááááá, ne bántsd a hajamat!!! ... mondtam neki. De mintha meg sem hallotta volna ... húzta végig a fésűt és a hengert rakoncátlan tincseimen.
Én persze próbáltam menekülni, hisztiztem is rendesen ... haraptam, karmoltam ... de nem ért célt, így inkább megadtam magam, talán előbb szabadulok.
Aztán szerencsére abbahagyta, látta hogy haragszom, próbált lekenyerezni ... de nem hagyom magam. Hiába teszi elém a fini loftyst ... na jó majd mikor nem néz oda akkor megeszem :-) ... de akkor sem fogok neki megbocsájtani ... még legalább fél óráig ... hadd legyen lelkifurkája amiért kitépte a hajamat!
ui: A végén rajta több volt a szőr mint a fésűben :-D És folyamatosan azt hajtogatta, hogy egy ilyen pici nyusziról (ez Én vagyok ) hogyan hullhat le ennyi szőr, ennyiből már sapkát meg kesztyűt lehet készíteni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése